2017. december 12., kedd

Téli csodavilág II.

A havazás csodája egy kis időre most odébb állt, legalábbis felénk, de azért még maradt más is a dolgos és sűrű hétköznapok szürke és feszült borítója mögött. Ma például útjára indítottam valamennyi szerettemnek az apró kis karácsonyi ajándékom, és bár a postáról kilépve a bolond időjárás miatt egy pillanatra olyan érzésem volt, mint ha egy tavaszi estébe sétáltam volna bele, ugyan az a mosoly ült ki az arcomra és ugyan az a kellemes érzés járta át a lelkem, ami a múltkor, mikor ropogott a hó a talpam alatt. Mert adni is csoda. Sajnálom, hogy nem láthatom a boldogságot az arcukon, mikor megkapják a meglepetést, de így is megéri. Na de ennyi kitérő épp elég mára, jöjjön a lényeg, a múlt keddi képözön folytatása!


2017. december 5., kedd

Téli csodavilág

Miközben vasárnap megtettem az első lépéseket a hóban, és hallottam, ahogy ropog a talpam alatt, elmosolyodtam, és a boldogság szó jutott eszembe. Egész életünkben kergetjük, és álmokhoz, célokhoz kötjük, azt mondjuk, majd boldog leszek, ha... Miért csináljuk ezt? Hiszen a boldogság itt van az orrunk előtt! Szembe jön minden sarkon, ránk mosolyog, incselkedik velünk majd tova tűnik, de ha elég figyelmesek vagyunk, hamarosan újra felbukkan. Az irodalom mindig komor, negatív hasonlatokhoz használja a telet. Ez az évszak a szomorúság, az elmúlás szimbóluma, csak a végét lehet várni és azt, ami utána következik. De ahogy nincsen szivárvány eső nélkül, úgy nincs tavasz sem tél nélkül. Szóval éljük meg, élvezzük, szeressük és lássuk a csodáit.

Nem megy? Mutatom!

2017. december 2., szombat

Régi-új adventi koszorú

Lehullottak a levelek, megérkezett a csípős hideg, a fagyos reggelek és egyúttal ismét fellángolt bennem a remény, hogy idén talán egy kicsit igazibb lesz a tél, mint az elmúlt években. Nem kell megijedni, cseppet sem vágyom rá, hogy térdig érő hóban és latyakban járjunk hetekig, csupán időnként egy kis hószállingózás a hangulat miatt, kisebb havas foltok az utcákon... Az advent természetesen enélkül is teli lehet csodákkal, élményekkel és alkotással (pedig évek óta vágyom már építeni egy helyes kis hóembert...), kezdetnek például nem árt összedobni egy koszorút, még ha újrahasznosított is.

2017. november 15., szerda

Házak és akvarell

Nagyon szeretem az épületeket, főleg ha jellegzetesek, színesek és változatosak. Mikor megláttam Facebookon, hogy az egyik ismerősöm, Amy, Lengyelországban járt, és jó szokásához híven rengeteg fotót készített, többek között házakról, egyből ceruzát ragadtam és vázlatolni kezdtem. Ez még tavasszal történt, jó darabig eltartott, míg eljutottam a végső verzióig, de itt van, és előbb-utóbb keretbe kerül.


2017. november 12., vasárnap

Vasárnapi gondolatok - A zene ihlető ereje

Mostanában írok. A helyes megfogalmazás az, hogy többet írok, mint az elmúlt években, és ez jó.


Nehezen indult el, hónapokon keresztül csak feszítettek az érzések, a gondolatok, mindaz, ami kikívánkozott volna belőlem betűk, szavak, mondatok formájában, de képtelen voltam összefüggően megfogalmazni. Csak egy katyvaszos gondolat és érzelemfelhő volt. Most viszont itt van az ujjaim végén. Esténként az ölembe veszem a régi, rozoga kis laptopom, körbeveszem magam jegyzetekkel, meleg teával és zenével, majd dől belőlem a szó, mint ha végre sikerült volna kinyitni az elmémben egy megszorult csapot. Ehhez zene kellett. Pontosabban egy playlist, és még pontosabban abból egy igazán erős dal. Most megmutatom. Miközben elmerültök benne, olvassátok el az egyik jegyzetemet, ami nem biztos hogy pont így, pont ebben a formában, de valahogy biztosan benne lesz abban a történetben, ami most születik.