2014. november 16., vasárnap

Fejbenjáró bűn - Édes

Édes. Ez a szó jut róla elsőnek eszembe. EZEN a listán találkoztam a filmmel, és egyből megtetszett. Sokáig váratott magára, mire végre megnéztem, de a véleményem továbbra sem változott sokat. Megmaradt édesnek, és hozzácsapnék még egy szívfájdítót is.


Calvin, az egykönyves, sikeresnek vélt fiatal író válságban van. Képtelen megírni második könyvét, ráadásul a szerelemeben sem túl szerencsés, mióta szakított előző barátnőjével. Aztán egy napon azt javasolja terapeutája, hogy írjon valakiről, aki találkozik vele kutyasétáltatás közben, és aranyosnak találja a fura ebet. Ekkor születik meg Ruby, legalábbis írásban. Majd egy szép napon alakot ölt és olyan természetességgel készít reggelit a srácnak, mint ha minden, amit leírt, valóság lett volna.

Most jön a spoileres rész, a "tovább" mögött!

2014. november 15., szombat

Az ősz árnyalatai II.

Még mindig imádom az őszt, de hamarosan vége... A legtöbb fa már kopasz, a nyomda udvarán álló viszont még csak a héten kezdett el sárgulni.


2014. október 21., kedd

Az ősz árnyalatai

Imádom az őszt! Első sorban a színek miatt, mert bár a zöld az egyik kedvencem, mégis mennyivel csodálatosabb a táj, hogy ha emellett sárgától vörösig minden meleg árnyalat megmutatja magát a fák lombjain... Általában nem hordok magammal fényképezőgépet, viszont a telefonom kéznél van, és szeretem lekapni azt, ami tetszik. Íme az elmúlt másfél hónap termése képekben.

Általánosságban nem kedvelem a rovarokat, de a katicabogár kivételt képez ez alól. Természetesen csak a hétpettyes, mely nem csak szép, hasznos is.


2014. október 13., hétfő

Új karkötő, bőrből

Már jó ideje nézegettem a medállal díszített, több szálas, fonott bőr karkötőket. Egyik jobban tetszik, mint a másik, de sajnos csak egy Love feliratot tudtam beszerezni a közelben, ami talán megakadályozott abban, hogy készítsek egy halom olyan karkötőt, amit nem nagyon fogok használni. Így csak egy darab született:


2014. szeptember 7., vasárnap

Zene a csendes estékre

A zenei ízlésem igen széles, nagyon sok műfajban találok magamnak kedvenceket. Első sorban sosem az előadó vagy a címkék vonzanak, hanem maga a zene, a dallam, a szöveg, vagy a mondandó. A kedvenceimbe első hallásra szerettem bele és agyonhallgattam már őket, pedig nagyon sok van, folyton nő és változik a lista...

Kiemelkedőt nem tudnék választani, viszont meg tudom őket szép sorjában mutatni. Furcsa módon az elmúlt évben teljesen véletlenül kezdtem el brit énekeseket és zenészeket hallgatni. Nem állt kifejezetten szándékomban, de a saját alap hangulatukon kívül az előadok összességében is elárulják picit, hogy nem amerikaiak. Lágyabb, elgondolkodtatóbb, kedvesebb, szomorkásabb, ezek a szavak jutnak eszembe. Nem tudom elmagyarázni, leginkább olyan, mint mikor nézni kezd az ember egy (szinkronos) filmet, és már az első pár kocka után (ha nem is hall neveket), tudja, hogy az brit, francia vagy német.

Sok-sok zene tetszik ezektől az előadóktól, ezért egyesével fogom majd megmutatni őket. Elsőnek egy énekes és dalszövegíró, Ed Sheeran számaiból állítottam össze egy listát. Még közel sem hallottam minden zenéjét, de alapvetően barátságosnak és megnyugtatónak találom az énekhangját. A szomorkásabb dalai jobban tetszenek, és biztosan találok majd még más kedvenceket is tőle. Főként csendes estéken, elalvás előtt, írás, olvasás, rajzolás közben szoktam hallgatni.

2014. augusztus 31., vasárnap

Most jó - Zsebkendőt elő!

Ma egy sírós történetet hoztam. Szeretem a valóságos, szomorú filmeket, amik nem félnek a szemünk elé tárni, hogy bizony az élet ilyen kegyetlen, nem csak mese habbal és boldog véggel...

Most jó (2012)
Tessa tizenhét éves lázadó kamasz, ám kicsit máshogy, mint azt megszokhattuk. Leukémiás, de már feladta, nem érdekli a betegség, se az emberek és a szerettei véleménye, csak élni akar, amíg lehet. Kihasználni az időt, ami hátra maradt, megélni mindazt, amit még nem tapasztalt. Flegma és érdektelen mindenki iránt, aki nem nézi jó szemmel az őrült bakancslistáját. Így történik meg, hogy egyszer csak szerelembe esik...

Most jön az, hogy kattintson az X-re, aki nem látta. Spoileresen folytatom a "tovább" mögött!

2014. augusztus 23., szombat

Drótból ékszer

Aki esetleg követ a Pinteresten, láthatta, hogy gyűjtögettem az ötleteket drótból készült ékszerekhez, főleg gyűrűkhöz. A skála elég széles, nagyon sok lehetőség van az egyszerűen széptől az ámulatba ejtően bonyolultig. Leginkább a szív és a masni tetszett, de a különböző feliratok is nagyon szépek.

Pár hete, mikor Győrben jártunk, véletlenül - na jó, szándékosan - betévedtem egy hobbi boltba, méghozzá pont ékszerdrótot keresve. (Persze mást is vettem, de még csak ebből lett valami...) Egy ideje már kutattam utána. A netről nem akartam rendelni, és korábban mindenhol vékony gyöngyfűző drótokat, vagy éppen meghajlíthatatlan memóriadrótot találtam csak.


2014. augusztus 10., vasárnap

Változó szerelem - Imádtam!

Korábban említettem, hogy szándékomban áll valami főként írásos megnyilvánulást is hozni időközönként a kreatívkodások közé. Leginkább egy vasárnapi "kultúra rovatot" tudtam elképzelni, amiben olyan dolgokról írok, amiket láttam, hallottam, tetszettek... Szóval filmek, könyvek, zene és hasonlók. Hát itt van...

Egy barátnőm mesélt erről a filmről. Biztosra vette, hogy már láttam, mert nekem valónak tartotta. Kíváncsivá tett, így még aznap este megnéztem, és nem tévedett. Magával ragadott a történet és a szereplők! Bájos, kedves film, csak szépeket tudok róla mondani. Ajánlom egy szombat délutánra a családnak, de egy olyan alkalomra is, mikor nem szeretne mást tenni az ember egy film végén, mint mosolyogni és örülni, hogy látta.

Változó szerelem (2010)
A történet két szemszögből közelíti meg ugyan annak a szerelemnek a történetét. Juli Baker első látásra beleszeret a szomszédba költöző család legifjabb tagjába, és szentül meg van győződve róla, hogy az érzés kölcsönös. Bryce Loski ezzel szemben az első perctől fogva ki nem állhatja és ragadósnak tartja a lerázhatatlan kislányt. Éveken át követhetjük őket, ahogy különböző szemmel tekintenek egymásra és keverednek félreértésből félreértésbe.

Aki nem szereti, ha lelövik a poént, ne olvasson tovább! Spoileresen folytatom!

2014. július 19., szombat

Pannonhalmi levendulák

Múlt hétvégén Pannonhalmán jártunk a családdal, és persze volt nálam fényképezőgép. A levendula fesztivál utolsó hétvégéjét sikerült elcsípnünk. A tanulság: jövőre hamarabb kell kapcsolni, mert ugyan így is nagyon szép volt, de mások képei alapján a virágzás elején még ennél is sokkal szebb! Sőt, jövőre inkább Tihanyba lesz érdemes ellátogatni, ahol nem csak venni, szedni is lehet.

Az apátságot csak kívülről néztük meg, nagyon szép épület. Viszont képet csak ebből a szögből készítettem.


2014. július 11., péntek

Az új túlélő jelöltek

Sajnos a születésnapi Fűfejem kiszáradt, és az Új-Gineai Nebáncsvirágom is feladta a harcot, így egy időre növények nélkül maradtam. Viszont nem rég beszereztem két kaktuszt, akik remélhetőleg szívósabbak lesznek és nem bánják, ha időnként elfelejtem megöntözni őket.


2014. július 9., szerda

Liebster Award - a vándordíj

A múlt héten kedves üzenetet kaptam, méghozzá a Lelkes Szavak blog írójától, Csépányi Marcsitól. Bevallom, hogy kicsit mindig meglepődök, mikor a néhány kósza "like" után egy ismeretlen ember téved a blogom Facebook oldalára, vagy talán ír nekem, esetleg hozzászól egy bejegyzéshez. Mindig jól esik, hogy ha idetéved valaki, aki nem ismer, és megtetszik neki az, amit mutatok magamból. Vagyis a kreativitásom.

Marcsi blogját eddig nem ismertem, viszont most beleolvastam és kicsit elgondolkodtattak a cikkek. Én is szeretek beszélni, bár részemről ez inkább csak egy rossz szokás, mint szenvedély. Viszont a blog eszembe juttatta ismét azt az elképzelést, hogy a bejegyzéseim ne csak a kreatív hobbijaimra fókuszáljanak, ugyanis írni is szeretek. Ezentúl lehet hozok majd néha részleteket pár írásomból, vagy időnként írok cikket az engem érdeklő témákról, a kérdésekről, amik foglalkoztatnak, a filmekről, amiket nézek, vagy a zenékről, amiket hallgatok. Érdekel ez valakit?

A vándordíj kötelezettségekkel is jár! Először is az adományozó 4 kérdésére kell válaszolnom:

2014. június 20., péntek

Pipacsok

Gyerekkoromban a pipacs volt a kedvenc virágom, a nagyszüleimhez menet mindig meg kellett állni a búzatáblák mellett, hogy szedjek pár szálat. Azóta már tudom, hogy igazából gyom, de ugyan akkor gyógyhatású növény és nemesített változatai a virágos kertekben is díszelegnek. Viszont nekem a pipacs még mindig az a végtelenül egyszerű, pirosan tündöklő könnyű kis virág, ami május végén jelzi a nyár közeledtét.


2014. május 30., péntek

A tavasz rózsát terem

Májusban a rózsafotózáson volt a hangsúly, ugyanis az apukám által nevelgetett bokrok folyamatosan ontják magukból a csodaszép virágokat. Természetesen hol fújt a szél, hol esett az eső vagy éppen nem volt nap, ezért a képeket jócskán ki kellett válogatni, de szerencsére a 4-5 alkalomnyi próbálkozás után született pár értékelhető fotó is.

Méhecske küldetés közben

2014. május 10., szombat

Tulipánkörkép

A tulipánok sajnos elnyíltak már, de nekem maradt pár képem. Többnyire eső után sikerült megközelítenem őket, úgyhogy szép vízcseppes képek születtek.

Először a mamám kertjének ékeit kaptam le.


2014. május 4., vasárnap

15 napos rajzkihívás - A harmadik hét

A harmadik héttel befejeződött a kihívás. A rajzokról készült fotók minősége továbbra is rettenetes, de rajzok szempontjából egyértelműen ez a hét volt a legjobb!

11. egy diagram - Na jó, a hétfő nem volt valami kreatív...


2014. április 26., szombat

15 napos rajz kihívás - A második hét

Véget ért a kihívás második hete. Elég vegyes rajzok születtek, minden nap valamilyen más eszköz után nyúltam, bár a főszerep most inkább a színes ceruzáké volt.

6. egy szó - Kettő lett belőle, még ha egyet is jelent.


2014. április 21., hétfő

Anyukám kompozíciója

A legtöbb jácint már elvirágzott, ellenben anyukám minikertjének virágai vígan illatoznak a teraszon. Megkért, hogy fotózzam le, és akkor már gondoltam ide is hozok pár képet.

A jácintok olyan hatalmasak és nehezek, hogy ki kellett őket támasztani, nehogy eldőljenek.


2014. április 19., szombat

15 napos rajz kihívás - Az első hét

Véget ért a kihívás első hete. Aki követett Instagramon, az tudja, hogy miket rajzoltam, de most hoztam nagyban is. A képek elég kásásra sikerültek, de a jelenlegi fényviszonyok között képtelenség volt többet kihozni a vacak kis fényképezőgépemből...

1. egy minta - Idén tavasszal elbűvöltek a virágok, de azért igyekeztem mást is firkantani. A lelkesedésem maximálisan tükrözi a telerajzolt lap.

2014. április 14., hétfő

15 napos rajz kihívás

Ma vettem új vázlatfüzetet. Oké, ennek így önmagában nincs hírértéke, pedig én már ettől is lázba jövök, hiszen van egy új füzetem, amit telerajzolhatok! Hogy ti is lelkesedjetek, elárulom, hogy egy érdekes kihívás miatt ruháztam be, ugyanis a jelenlegibe már nem férne ennyi minden... A 15 napos rajz kíhívást ITT találtam. Instagramon napról napra követhetitek éppen hol tartok. Ma kezdem, hétvégén hozom nagyban az első hét termését.


2014. április 13., vasárnap

A szegedi tulipánok

Pénteken délután fényképezőgépet ragadtam, és tesóm idegenvezetésével tettünk egy rövid sétát Szegeden, ugyanis szorgos kezek rengeteg-rengeteg óriástulipánt ültettek valamennyi térre. A város is szép, el kell ismerni, és majd egy szebb, napfényesebb alkalommal az épületekről is szeretnék egy sorozatot, persze csak így, amatőren, hobbiból.

Az idő sajnos elég borús volt, a szél is fel-feltámadt, így elég kevés értékelhető kép készült, és még ezek is elég ügyetlenek. A Széchenyi téren van talán a legtöbb tulipán, bár szegények kicsit viharvertek itt-ott, őket se kíméli az időjárás...


2014. április 10., csütörtök

Megint rózsák...

Az első fekete rózsa ami megtetszett, az egy apró, beszúrós fülbevaló volt, de nem csaptam le rá rögtön, és később már nem találtam... Nem rég újra eszembe jutott, és mivel éppen kéznél volt a fekete gyurma a picike kirakók miatt, csináltam magamnak.


Hát nem aranyos? *.*

2014. április 6., vasárnap

Virágos szoknya

Azt már korábban is említettem, hogy most bele vagyok szerelmesedve a virágokba. Volt is elképzelésem, hogy veszek vagy varrok magamnak egy könnyű kis nyári szoknyát, de nem görcsöltem rá a dologra. Teljesen véletlenül láttam meg a méteráru boltban álmaim virágos mintáját, és mikor rájöttem, hogy a vékonyka anyaghoz van már a szekrényemben egy sorstalanná vált fehér, ami tökéletes egy második rétegnek, nem volt visszaút...

Vásárlás előtt azért szétnéztem kicsit, hogy mégis milyenbe érdemes belevágni, nem szerettem volna túl bonyolulttal kezdeni. Így akadtam rá erre a fazonra, és innen vezetett utam az eredeti ötlethez, aminél megfogott a vastag gumi, mint deréköv.

Terveztem, számoltam, vásároltam, majd nekiestem, és múlt vasárnap kész is lett!


2014. március 23., vasárnap

Születésnapi átalakulás

Eljött ez a nap is! Ma pont egy éve annak, hogy megírtam az első (ami a második volt, mivel elsőnek azért bemutatkoztam...) bejegyzést, konkrétan EZT. Ki emlékszik rá? Ilyenkor szokás megjegyezni, hogy "hű, de elrepült ez az év", de én ezt most kihagynám. Szerintem nem repült el annyira, még ha valóban kicsit hihetetlennek is tűnik, hogy eltelt...

Összefoglalót is szerettem volna írni, hogy mi történt és nem történt az elmúlt évben, mi van félkész állapotban, és mit lep a por, de inkább hagyom a rizsát. Az 50 bejegyzésből kitűnik, hogy bizony nem voltam túl aktív a blogolást tekintve, holott minden nap csinálok valamit, vagy történik valami, amiből ötletek születnek. Ezt kiküszöbölve már követhettek Instagramon is, ahol igyekszem majd minden szépet és érdekeset megmutatni, amin éppen dolgozom és amibe belebotlom.

Elérkeztünk a lényeghez! Aki ezeket a sorokat olvassa, az már láthatja, hogy minden megváltozott. Úgy döntöttem, ennyi idő után illene véglegesíteni a kinézetet, és egyszerűbbé tenni az áttekintést menü segítségével, amit jobbra fent láthattok. Mielőtt rátérnék az újra, íme a blog folyton változó ruhái:

2014. március 22., szombat

Kivirágoztunk

Ezerrel itt a tavasz, nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, zsongnak a méhek, és tegnap este mint ha egy szúnyog suhant volna el a fülem mellett, de azt lehet, hogy csak hallucináltam...

Egész héten kéznél tartottam a telefonom, és ma délelőtt a fényképezőgépet is előkaptam. Ennek következtében eléggé változatos minőségű, de azért még hobbi szinten elviselhető és szép képek születtek arról, hogyan is köszöntött be a tavasz itthon és arrafelé, ahol mostanában jártam.


2014. március 19., szerda

Megint kirakóztam

Tesóm nem rég megjegyezte, hogy mindig van valamilyen mániám, és jelenleg éppen a kirakó van soron. Lehet van benne valami, és most pont miatta vettem elő újra ezt az ötletet. Mikor a fülbevalót és a medálokat csináltam, már akkor is eszemben volt, hogy picike, beszúrós verziót is készítek, de végül elmaradt. Most viszont tesóm névnapjára tökéletes ajándékötletnek bizonyult.


2014. március 16., vasárnap

Majdnem citromos keksz

Néha napján, mikor klassz receptre bukkanok, megjön a kedvem a sütéshez. Nem rég egy blogon futottam össze egy szimpatikus keksszel, és ez már csak azért is tetszett meg, mert vonzanak azok a sütemények, amik sokáig elállnak és így gyorsan kéznél vannak, hogy ha rágcsálnék valamit.

A receptet a Google fordító félrevezetésével, és egy kedves barátnőm segítségével igyekeztem lefordítani. Szóval ez az érdem nem az enyém. Elsőnek ITT olvastam róla, majd utána lestem meg a forrásoldalt, ITT, és egyből a kedvencek közé is tettem, ugyanis belelapozva a receptekbe csupa finomságot láttam... Na de a lényeg! Lefordítva citromos ráncos sütemény a neve, elég mókás... :)

2014. március 13., csütörtök

Ismerjük meg egymást!

A legutóbbi bejegyzésem alá érkezett egy kedves komment, miszerint Alice kiszúrt magának, hogy részt vegyek egy blogger játékban. Sajnos nem tudok minden feltételnek megfelelni, mert kevés blogot követek, azok is inkább nagyok és/vagy külföldiek. Azért igyekeztem!

A játék feladatai:
- Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
- Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
- Pécézz ki hét embert, nevezd meg, és linkeld be Őket a blogodba.
- Egy hozzászólásban értesítsd Őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.


2014. március 8., szombat

Fű, de jó fej vagy!

Születésnapomra valami mást kaptam cserepes virág helyett, hiszen azokat képtelen vagyok életben tartani. Fűfej egy töltött gombóc, tetején fűmagokkal. A külső borítása olyan, mint ha harisnya lenne, belül pedig forgács szerű anyaggal van teli, ami jól magába szívja a nedvességet. A dobozban még elég világos színe volt, aztán a gyakori locsolás miatt eléggé bebarnult...


2014. február 22., szombat

Gemkapocstartó

Teljesen bele vagyok szerelmesedve a befőttes üvegekből és konzervdobozokból készült tárolókba. Így született meg az az ötlet is, hogy egy apró üvegből készítsek gemkapocstartót. Nem kell hozzá sok minden:


2014. február 1., szombat

Kirakóztam

Általában minden megszületett ötletem vázlatként, jegyzetekkel körbevéve egy papírlapon vagy füzetben kezdi pályafutását. Van, hogy rögtön neki is állok, máskor viszont kis időbe  - néha hónapokba - telik, mire meg is valósul. Így volt ez a kirakó fülbevalókkal is...