2014. szeptember 7., vasárnap

Zene a csendes estékre

A zenei ízlésem igen széles, nagyon sok műfajban találok magamnak kedvenceket. Első sorban sosem az előadó vagy a címkék vonzanak, hanem maga a zene, a dallam, a szöveg, vagy a mondandó. A kedvenceimbe első hallásra szerettem bele és agyonhallgattam már őket, pedig nagyon sok van, folyton nő és változik a lista...

Kiemelkedőt nem tudnék választani, viszont meg tudom őket szép sorjában mutatni. Furcsa módon az elmúlt évben teljesen véletlenül kezdtem el brit énekeseket és zenészeket hallgatni. Nem állt kifejezetten szándékomban, de a saját alap hangulatukon kívül az előadok összességében is elárulják picit, hogy nem amerikaiak. Lágyabb, elgondolkodtatóbb, kedvesebb, szomorkásabb, ezek a szavak jutnak eszembe. Nem tudom elmagyarázni, leginkább olyan, mint mikor nézni kezd az ember egy (szinkronos) filmet, és már az első pár kocka után (ha nem is hall neveket), tudja, hogy az brit, francia vagy német.

Sok-sok zene tetszik ezektől az előadóktól, ezért egyesével fogom majd megmutatni őket. Elsőnek egy énekes és dalszövegíró, Ed Sheeran számaiból állítottam össze egy listát. Még közel sem hallottam minden zenéjét, de alapvetően barátságosnak és megnyugtatónak találom az énekhangját. A szomorkásabb dalai jobban tetszenek, és biztosan találok majd még más kedvenceket is tőle. Főként csendes estéken, elalvás előtt, írás, olvasás, rajzolás közben szoktam hallgatni.