2015. január 18., vasárnap

Csillagainkban a hiba - Őszinte

Mint a legtöbb népszerű film és könyv esetében, ezt is csak akkor ismertem meg, mikor már mindenki ismerte. Kicsit tartózkodó is vagyok a tömeg által körberajongott művekkel szemben, ugyanis ami mindenkit vonz, az engem leginkább taszít.

Elsőnek mindenhol az "Okey? Okey" kék hátteres felhőcskéket láttam, és nem értettem. Aztán kijött a film. Látták az ismerőseim, belefutottam néhány filmzenébe (amik önmagukban is tetszettek, azóta még inkább), majd megvilágosodtam, hogy ez egy könyv. Utána olvastam, és elkezdett érdekelni.

A könyvmolyok azt mondják, ha valamiből film készült, akkor azt csak azután szabad megnézni, hogy a könyvet olvastuk. Nem vagyok vérbeli könyvmoly, mert sokszor kezdek a filmmel, főleg ha azt sem tudom, hogy van könyv is. (Ez gyakran megesik.) Ezúttal már tudtam, de a tesómmal épp filmet kerestünk, és ő is kíváncsi volt rá, így megnéztük. Nagyon tetszett! Nem volt kérdés, hogy el is fogom olvasni. Így hát elolvastam, mindössze négy nap kellett hozzá. Az utolsó kb 90 oldalt képtelen voltam letenni...

Csillagainkban a hiba (John Green)

Hazel a tüdőrák végső stádiumában éli monoton életét. Tizenhat éves, a szülei imádják, viszont nem nézik jó szemmel, hogy magába fordult és nem foglalkozik a külvilággal. Ugyan azt a könyvet olvassa újra meg újra, ezért elküldik egy segítőcsoportba, hátha talál barátokat. Ekkor tűnik fel Gus és Isaac, majd szépen lassan minden megváltozik, és Hazel annak ellenére is lehet igazi kamasz, hogy mindenhová elkíséri egy mobil oxigénpalack és a levegővétel nehézsége.

Vigyázat! Spoileresen folytatom!

2015. január 4., vasárnap

Olvasásra fel!

Kamaszkoromban rengeteget olvastam, aztán ahogy telt az idő, háttérbe szorultak a könyvek. Az olvasás szeretete megmaradt. Nem mondhatom, hogy évek óta nem olvastam, mert azért megesett, csak sajnos nem olyan sokat és sokszor, mint régen. Ennek ellenére persze a könyvlistám egyre csak hízik és hízik, mert ha más miatt nem is, megszokásból feljegyzem, ha valami megtetszik.

Pár nappal korábban még nem állt szándékomban újévi fogadalmat tenni, de végül meggondoltam magam. Sokkal többet fogok olvasni! Listába szedem, mi mindent szeretnék még idén megélni szavakon keresztül, és ebben a bejegyzésben fogom vezetni, hogy haladok. A valós listám sokkal hosszabb, és ahogy telik az idő, egyre csak bővülni fog, de első nekifutásra ennyit tűznék ki célul.