2015. március 31., kedd

Textilfestés, első próbálkozás

Már nagyon-nagyon régen volt, mikor elhatároztam, hogy kipróbálom a textilfestést, méghozzá párnákon. Aztán beszereztem egy üveg festéket, vettem alapanyagot a párnához és lázas bagolytervezésbe kezdtem, eleinte kézzel...


2015. március 29., vasárnap

Te - hát ez beteg volt...

Ha lenne az olvasás kihívás listáján olyan, hogy "...egy könyvet, ami beteg", akkor azt pipálnám ki rajta. De tényleg! Ez az a szó, ami leginkább jellemzi. Hogy miért? Hol is kezdjem...

Te (Caroline Kepnes)
Éreztem, hogy az lesz... Annyira éreztem, és végül is ezért vettem meg. Ugyanis elhatároztam, hogy a kihívástól függetlenül is igyekszem minél szélesebb skálán választani könyveket, hogy a látóköröm is táguljon, illetve mert az újdonság izgalmas, és vad dolgokat olvasni még mindig veszélytelenebb, mint vad dolgokat csinálni... Megérzésem beigazolódott, már az első fejezetekben kiderült, hogy a mesélőnk, Joe, egy kicsit (khm... nagyon) furcsa, és valószínűleg nem lesz olyan oldal, ahol ne lenne szó a szexről, vagy ne káromkodjon valaki legalább egyszer. De nem ettől volt durva!

Az a legkülönösebb az egész könyvben, és ez teszi még egyedibbé, hogy a főszereplő mindvégig szerelmének mesél. Mintha fejben neki írná a kettejük történetét, nem pedig elmesélné a magáét. Így lesz tulajdonképpen Beck a főhős, és nem pedig Joe, még ha ő is az, akinek a gondolatait látjuk.

A könyv egyébként egy igen aktuális problémára is rávilágít, még ha persze nem is a leghétköznapibb módon teszi. Ajánlanám elolvasni mindenkinek, aki kirakat életet él a közösségi oldalakon. Hiszen Becknek is ez az veszte: Nem vigyáz a telefonjára, nem nehezek a jelszavai, de még ezeken túllépve is épp elég információt szolgáltat az életéről és az érzelmi világáról mindaz, amit megoszt a virtuális közösséggel. Ma már kifejezetten könnyű dolga van a beteg elméknek...

Innen spoileres!

2015. március 25., szerda

Az ablakpárkány lakói - Az első hajtások

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki arról álmodott, hogy a konyhaablakának párkányát roskadásig pakolja majd fűszernövényekkel. Majd egy szép napon eljött a perc, meglett az ablakpárkány, amit a kedves párja telepakolt paprikapalántákkal...

Jó, nem panaszkodom, jut még hely nekem is, na de hét paprika három főszernövénnyel szemben az bizony nem épp igazságos... Na mindegy! A lényeg, hogy pár hete elültettem az első magokat, név szerint levélpetrezselymet és bazsalikomot.


2015. március 22., vasárnap

Az időutazó felesége

Már egy ideje végeztem vele, mindkettővel, de csak most értek meg a gondolatok. Ma egy olyan történetről írok, ami régóta szerepelt mind az elolvasni, mint a megnézni listámon.

Az időutazó felesége (Audrey Niffenegger)

Mese egy férfiről, aki az időben bolyong, és egy lányról, aki minden nehézség ellenére is kitart mellette. Számukra duplán történt meg az első találkozás, ahogy oly sok másik is sokkal kicsavartabb sztori, mint az egy normális kapcsolatban lenni szokott. Henry időutazó könyvtáros, Claire örökké vágyakozó művész. Összehozta őket az élet, hogy biztos pontot nyújtsanak egymásnak múltban, jelenben és jövőben egyaránt.

Az "olvass tovább" mögött már spoileres!

2015. március 18., szerda

Egy jácint bűvöletében

Várakozós ajándékot kaptam a drágámtól nőnapra. Nem kell semmi nagyra gondolni, egészen egyszerű, de annál csodálatosabb: Ültetett nekem egy jácintgumót! A kis zöld hajtás lassan nyújtózkodott, majd a napokban széttárta szégyenlős leveleit, és végre megmutatta, hogy fehér, illatos és csodálatosan szép. Hát persze, hogy megörökítettem!


2015. március 1., vasárnap

Birdy

Ma Ed Sheeran szomorkás, megnyugtató zenéi mellé tökéletesen passzoló újabb angolt hoztam, ezúttal egy lányt. Mikor először hallottam Birdy hangját, felkaptam a fejem. Megtetszett, és rögtön keresni kezdtem más dalokat is, amiket ő énekel. Találtam bőven, sokat közülük ő maga írt. Nem volt nehéz kedvenceket válogatni. A megjelent albumait is szívesen hallgatom, ha kellemes háttérzenére vágyom, de nem hordom magammal az összeset, ha elmegyek itthonról. Megmutatom a kedvenceket, bár ezúttal csínján bántam a kommentekkel is, mert a legtöbbet hallani kell, nincsenek rá szavak...

Elöljáróban: Szimpatikus - és ez a legtöbb zenében megfigyelhető -, hogy nem csupán üresen fecseg a szerelemről, hanem más, széles skálán mozgó érzések és gondolatfoszlányok is vannak a dalokban, már amennyit csekély angoltudásommal értek belőlük. :)