2017. július 9., vasárnap

Filmek a kihíváson innen és túl

Ha arányaiban nézzük, akkor nagyon rosszul állok a film kihívással, ugyanis lassan eltelt fél év, és én még közel se néztem meg a listában szereplő pontok felét... Viszont most nem aggódok úgy, mint az olvasás kihívásnál, hiszen a mozgókép mégis csak kevesebb időt vesz el, mint egy 2-300 oldalas írás.


Idő közben egyébként arra is rájöttem, hogy maximálisan meg szeretnék felelni a kitételeknek, és bizony lesz olyan, amit megnézek, de végül mégse fér majd bele egyik pontba se. Ilyen filmekről is írok most majd pár szót, de főleg olyanokról, amiket pipálhattam, és akad pár gondolatom róluk. Aki a filmleírásokra kíváncsi, az a címekre kattintson, a véleményem esetenként spoilereket tartalmaz!

Millió dolláros bébi (2004)
- Egy Oscar díjas film (legjobb film kategória)

Nem is értem, miért nem láttam ezt a filmet eddig teljes egészében, annyira alapműnek érzem, és nem azért, mert Oscar díjas. A három főszereplő más-más életúton halad és életszakaszban van, másképp látják a világot, mást várnak a jövőtől, de valahogy mégis találkoznak az elképzeléseik egymással. Maggie nem csak magát szakítja ki Frankie Dunn segítségével a szegény vidéki kislány életéből, hanem az edzőt is a megkeseredett magányosságból, aki már nem akar, és nem is vár többet az élettől, mint amit eddig megélt. A film nagy része a küzdésről, a soha fel nem adásról szól, hogy mindig van remény, csak a kitartáson múlik. Maggie egy olyan pozitív hős, aki példát mutat kitartásból. Makacsan követi az álmait, nem érdekli, hogy elesik, ő feláll, megy tovább, a végletekig pozitív. Aztán jön egy törés. Szívszorító a vége, ahogy a mindig küzdő lélek is kénytelen feladni, mert a fényes jövőjére sötét lepel borult, és nem hogy versenyezni, már mozogni sem képes egyetlen figyelmetlen pillanatnak és egy dühös ellenfélnek köszönhetően. Ez egy olyan sztori, ami után csak döbbenten ülsz a sötétben: miért kellett így lennie? Nagyon megfogott és rám ragadt a hangulata.

Az ember, akit Ovénak hívnak (2016, Svéd)
- Egy európai film (nem Anglia)

Ajánlás alapján néztem meg ezt a filmet. Rögvest az jut eszembe róla, hogy sose ítéljünk elsőre. Tűnhet valaki magának való vénembernek, nem tehetjük bele ebbe a dobozba, míg nem ismerjük a történetét. Hát most megismerhetjük Ove történetét, és okot találunk szinte mindenre, ami őt jellemzi a jelenben. Sőt, végül nem csak ő tanul a többiektől és simul bele némiképp az élet változásaiba, végül őt és a rigolyáit is képesek megérteni a körülötte élők, és ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a történet legvége. Ugyan ez csak egy fiktív sztori, mégis mennyire megváltoztathatná a világot, hogy ha minden zsémbes, befordult, kötözködő nyugdíjas mellé költözne valaki olyan, mint Nasanin és Patrick, akik semmibe veszik a morgolódást, nem foglalkoznak a szidalmakkal, sem a szabályokkal, csak teszik a dolguk és akkor is segítséget kérnek, vagy bevonják az öreget, ha annak cseppet sem volna kedve hozzá. Szóval tetszett, és a könyv is felkerült az olvasandó listámra.

Kaliforniai álom (2016)
- Egy musical

Leszögezném, hogy nem rajongok az éneklős mozikért. Nem tudom megmagyarázni, hogy  miért, de mikor egy párbeszéd vagy jelenet kellős közepén dalra fakadnak a szereplők, csak felsóhajtok és várom a végét. Másodsorban pedig nem szoktak túl nagy mértékben befolyásolni a kritikák, díjak, fogadtatások sem. Itt viszont felfigyeltem, nézd már, hogy odáig van érte mindenki, és kíváncsiságból megnéztem az előzetesét. Sziporkázóan színes, pörgős és bájos volt az egész, egyben voltak a kiragadott jelenetek, a zene, a látvány, így felkeltette az érdeklődésem. Már akkor is látszott, hogy ez egy másik világ, és bár az eredeti címe jobban tetszik (La La Land), a magyar is találó, mert olyan az egész film, mint egy álom, azon túl is, hogy a cím valószínűleg inkább a főhősök álmai és annak eléréséhez vezető útjukat szimbolizálja. Tényleg sziporkázó volt, már-már színpadra való, mint vászonra, és kicsit még a zenés-táncos jeleneteket is élveztem. Mesevilág volt, színes és változatos, de hiába vitt a felhők fölé, le is rángatott onnan. Nem csak romantikus történet, az önmegvalósításról is szól. Hőseink ugyan úgy találkoznak az élet boldog, mint a keserű pillanataival, és végül meseszépen, de mégis a valósághoz mérten ér véget. Nem lövöm le az utolsó jelenet poénját, csak annyit mondok, nekem nagyon tetszett!

Legendás állatok és megfigyelésük (2016)
- Egy varázslatos film

Mint a Harry Potter generáció tagja, azt hiszem, szinte kötelező volt számomra ez a film, ezért nem is akartam kihagyni. Mindig is durcásan álltam a felkapott dolgokhoz, már csak azért sem akartam ismerni őket, de mikor néha teszek egy-két kivételt, akár évekkel később, rájövök, hogy azért vannak igazán jók is köztük. Sokat elárul, hogy a varázslótanonc életének történetét már többször is újraolvastam, pedig - azt hiszem már említettem párszor - ez nem szokásom. És ha én megszeretek egy történetet, általában megszeretem a világát is. Ezért vonzanak a spinoff jellegű megnyilvánulások, mikor egy jól ismert világ olyan szegletébe kalandozhatunk, ahová az alapsztori nem engedett betekintést. Ezúttal a varázsvilág régmúltjába tekinthetünk, egy legendás lényeket kutató úriember őrült kalandjába, méghozzá Anglián kívül, New Yorkban. A varázsvilágra jellemző vicces kis katyvaszból növi ki magát a nagy katasztrófa, és természetesen ezúttal is érintettek muglik, bocsánat, magnixek, főként egy, akivel ismét ügyesen kigúnyolja a film mindazokat, akik nem értenek a pálcaforgatáshoz. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy itt most nincs könyv, vagyis van, de a sztori vászonra íródott, és csak utána lett kiadva. Azon meg pláne, hogy folytatást is terveznek. Hát, kíváncsian várom, remélem nem megyünk majd el szép lassan a látvány felé a történet rovására, mint a HP filmeknél, ahol azért könyv nélkül leginkább csak a szem kapott sokat, az elme nem annyira...

A dán lány (2015)
- Egy film, amiben egy férfi nőt alakít, vagy egy nő férfit

Emberileg, és érzelmileg is nehéz eseményeket dolgoz fel a film, igaz történet alapján. Sem a könyvet, sem a valós történetet nem ismerem, így ennek fényében tudok csak nyilatkozni a látottakról... Olyan korban játszódik, mikor ez a jelenség, hogy egy női lélek férfi testbe született, teljesen felfoghatatlan volt az emberek számára, és nem mondom, hogy még most is ugyan ott tartunk, de a dolog a jelenben is igencsak aktuális kérdéseket vet fel elfogadásról és megértésről... Első sorban azonban ez egy közeli, személyes küzdelem, kevéssé engedi be a külvilágot, csak itt-ott, pillanatokra, inkább csak Einart, a benne élő Lilit, és Gerdát, a feleségét ismerhetjük meg, a változások hatásait rajtuk figyelhetjük meg. Számomra ez egy legalább annyira szomorú és megrázó történet, mint amennyire nem. Azért a boldog jelzőktől messze van, de valahol mégis megnyugvást jelent, hogy bár nézőként és Gerda szemszögéből többszörös veszteséget élünk meg, Lili végül nyer, még ha elég komoly áron is. 

A nő kétszer (1998)
Az egyik kakukktojás.

Agyfacsarónak szántam, de rájöttem, nem az. Pedig tényleg annak tűnt, de nem különösebben bonyolult, vagy elgondolkodtató, egyszerűen csak egy két szálon futó csajos film. Mint ha az író nem tudta volna eldönteni, melyik verziót válassza, ezért összegyúrta őket. Szerintem jól tette, mert szeretem az ilyen, "mi lett volna, ha" elgondolásokat, ezért is tartozik a kedvenc filmjeim közé például a Pillangóhatás... Viszont ez most más, sokkal lazább, földhöz ragadottabb, és le is lövöm a poént. Tulajdon képen ugyan az a vége, csak más-más úton, más-más csavarokkal, kanyarokkal és kihívásokkal. Szóval aki hisz ennek a filmnek, az azt hiszi el, hogy vannak dolgok, amik mindenképp be fogna következi, meg vannak írva, elérnek hozzánk. Vagy így, vagy úgy. Nem hiszek ebben maradéktalanul, úgy gondolom nagy mértékben mi is felelősek vagyunk életünk alakulásáért, nem minden a sorsra és a véletlenre van bízva, de azért akadnak olyan pontok, ahol biztosan várnak ránk dolgok, emberek, történések, csak az oda vezető út az, amit magunk dönthetünk el, miképp tesszük meg.

A békés harcos útja (2006)
A másik kakukktojás.

Ajánlották, kíváncsi lettem, megnéztem, tetszett, de nem nagyon mondott újat. Ettől függetlenül hasznos film mindazoknak, akik még nem értik mindazt, amiről szó. A bejárt út és a cél közötti lényegi különbség. Az alázat az élet, magunk és a célok felé, amiket kitűzünk. Bármit elérhetsz, ha küzdesz érte, de soha ne felejtsd el, hogy az út is fontos, amin eljutsz oda. Sőt! Az út sokszor sokkal fontosabb. Helyes, hogy vannak álmaid, és helyes, hogy próbálod hajszolni őket, de sose felejtsd el, hogy ha nem fordulsz kelő tisztelettel, belátással és higgadtsággal az utad és úgy egyáltalán az élet felé, az önző, akaratos és nagyzoló kapkodás könnyen kigáncsol. Ha csak nem te gáncsolod ki saját magad előbb... Aki értelmes, tartalmas életigazságokat akar hallani, annak ajánlom, mert szerintem ez a film mentes a hollywoodi csöpögős kliséktől, mélysége is van minden bölcseletnek, nem csak kiszínezett jelenetek szépen csengő félmondatai, tökéletesre sminkelt színészek szájából.

Ki melyik alkotást látta már? Mit gondoltok róluk?

- A filmek címére kattintva a port.hu adatlapjára juttok.
A képek forrása 01, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése